A mainzi székesegyház Mainz városában található, Németország délnyugati részén, a Main folyó torkolatánál. A római katolikus kor e fenséges épülete e német város történelmi részének központjában, a Piactéren található. Nem véletlen, hogy ezt az isteni templomot pontosan számos út kereszteződésében állították fel, amely később az Alpoktól északra a fő vallási központ lett.
Leírás
A székesegyház épülete lenyűgöző méretű. Belül a szerkezet 109 méter hosszú, míg kívül 116 méter hosszú. A legmagasabb nyugati torony magassága 83 méter. Elképesztő, hogy az első évezred elején hogyan építhettek egy ilyen grandiózus méretű és ilyen hatalmas magasságú épületet.
Németország sok érdekes tényt rejt - olvashat bővebben az életünkben.
Ez a gigantikus épület Mainz megkülönböztető jegye és fő vonzereje, amely a város fejlődésének évszázados történetét személyesíti meg.
Történelem
A székesegyház építése egybeesett Willigis érsek uralkodásával, aki egyidejűleg a Szent Római Birodalom főkancellárja volt. Rendkívüli képességei miatt Willigis gyorsan magas rangot ért el. Amikor Willigis a római császár udvarában szolgált, nagyra értékelte intelligenciáját, és a koronás nemes halála után megtiszteltetés volt, hogy örököse adminisztrátora volt.
Van egy legenda, miszerint Willigis egy közönség fia volt, aki hintókat készített. A bíróság alatt Willigis elégtelen szenvedést szenvedett mindenféle gúnyolódás és csúfolódás nemességétől, annak fénytelen származása miatt. Egy este a kocsis fia hétköznapi kerekeket festett háza falára annak bizonyítékául, hogy nem szégyelli kocsis apját. A mainzi lakosoknak nagyon tetszett ez a cselekedet, és a kerekek képét használták városuk címereként.
A római Szent Péter-bazilika látványától ihletve Willigis érsek hasonló építmény felállítását kezdte Mainzban, szinte egész életét az építkezésnek szentelve. A székesegyház több mint két évszázad alatt épült, 975-től kezdve 1239-ig, amikor a bazilikát felszentelték és Szent Márton és Szent István védnökeivé nevezték ki. Ezeknek a védőszenteknek a neve megtalálható a székesegyház nevében.
Az elhúzódó építkezést pusztító tűzesetek magyarázzák, amelyek időről időre bekövetkeztek az épülő épület területén. Tehát 1009-ben a székesegyház felszentelése után keletkezett tűz annyira pusztító volt, hogy Willigis nem tudta túlélni az építkezéshez kapcsolódó reményeinek összeomlását, és hamarosan elhunyt. Az egyházfőt, aki életét a székesegyház építésének szentelte, falai közé temették, a katolikus egyház pedig az érsek nevének állandósítása érdekében február 23-át Szent Willigis napjának ünnepli.
Székesegyház helyreállítása
E templom falai egész fennállása alatt csendes tanúi voltak hét pusztító tűznek, több háborúnak és megszállásnak. Ezért a székesegyház épületét folyamatosan elkészítették és helyreállították. A 19. század elején az egykor fenséges szerkezet már olyan siralmas megjelenéssel bírt, hogy felvetődött a lebontása. De valamikor a józan ész diadalmaskodott, és az épület újjáépülni kezdett, folytatva a helyreállítási munkálatokat.
A jogdíj koronázása
Több évszázadon át a mainzi székesegyház volt a fő központ a királyi személyek koronázására, akik között az elsőket Tours Szent Márton és Szent István császáraként áldották meg, és 1002-ben Willigis érsek koronázta meg II. az uralom. II. Konrád, II. Frigyes és más német királyok is itt kapták a császári koronát. A középkor legnagyobb ünnepe, amely e templom falai között zajlott le, II. Frigyes császár utódainak lovagiasságát jelentette 1184-ben.
Mainzi székesegyház belseje
A mainzi székesegyházat Németország legnagyobbnak tartják. A római katolikus püspökség fő rezidenciájának elpusztításának sorozata ellenére az épület belső díszítése megőrizte gazdagságát és pompáját.
A központi hajót elképesztően szép freskók díszítik, amelyek Jézus Krisztus életét illusztrálják. A fenséges oszlopok közelében találhatók a város érsekeinek síremlékei. A templom látogatóit mind a mai napig megdöbbenti az aranyszobrokkal díszített keresztelőkút luxusa, amelyben a csecsemőket a XIV.
A vallási műalkotások csodálatot keltenek az ősi mesterek munkájában. Közülük sokat a mainzi székesegyház kincstárában tartanak. Az épület pincéiben található Püspöki Múzeum kiterjedt gyűjteménye régi vásznakból, szobrokból, szent ruhákból, háztartási cikkekből és ősi vallási tárgyakból áll.
Évezredek óta igazi remekműveket hoztak létre a templomban, köztük elképesztően szép dísztárgyakat a román bazilikából, a 15.-16. Század kárpitjait, valamint csodálatos oltárokat. A templom megkülönböztető jellemzője két oltár jelenléte: a nyugati Bardo és a keleti IV. Henrik, amelyek az államhatalom és az egyház, valamint a szellem és a test egységét jelképezik.
Építészet
A templom építéséhez főleg vöröses homokkőt használtak. A könnyű kőből épült Gotthard-kápolna ellentétben áll a teljes épülettel. A székesegyház eredetileg román stílusban épült. A tűzesetek és a pusztítás, valamint az ezt követő helyreállítási munkák azonban más stílusokat vezettek építészetébe.
A mainzi székesegyház jelenlegi megjelenésében a gótika, a korai barokk és a reneszánsz elemei nyomon követhetők, amelyek egy struktúrában keverednek, lehetővé téve az építészet fejlődésének történetének nyomon követését. A barokk stílus túlsúlyban van a központi torony és két melléktorony megjelenésében, amelyet Neumann építész tervezett 1767-1773-ban, aki 1778-1779-ben építette a székesegyház házait, tűzálló tetővel ellátva őket. Ez az építész egy új, a nyugati torony harangtornyához hasonló alakot épített, amelyet egy villámcsapás szenvedett.
A templom belsejében található kórusok a román korszakhoz tartoznak, és a hatalmas bronzajtókat az X-XI. A kórusokat az épület védnökeinek szentelik: a nyugati Szent Márton, a keleti pedig Szent István.
A 11. századtól kezdve szobrokat állítottak fel a fenséges épület falain, amelyeket a 20. századig új szoborszobrok egészítettek ki. Manapság valamennyien olyan galériát alkotnak, amely vonzza a turisták és a látogatók figyelmét.
