1985-ben szenzáció jelent meg a csodálatos felfedezések világában: a japán Yonaguni szigeten, amelyet a Kelet-Kína és a Fülöp-szigetek vize mosott, a parti víz alatti övezetben piramisok hasonlóságát fedezték fel. Yonaguni Japán legnyugatibb szigete, mindössze 28,88 négyzetkilométert foglal el és 1581 lakosa van. A sziget körvonalai nyugatról keletre húzódó iránytűre emlékeztetnek; keleti vége az "Agari-zaki" szimbolikus nevet viseli, jelentése "a napkelte helye". A nyugati perem neve "Iri-zaki", ami fordításban úgy hangzik, mint "a naplemente helye". A sziget parti vizein búvárkodást és kalapácsfejű cápák megfigyelését gyakorolják.
A víz alatti világ ezeken a helyeken nagyon festői: a korallok vörös "bokrai" között egzotikus színekkel rendelkező színes halak bűvös képe varázslatos kép, amely számos búvárrajongó figyelmét felkelti.
Szenzációs lelet
Búvároktató és egy kis szálloda tulajdonosa, a Kihachiro Aratake gyakran fejest ugrott a kék vizekbe, és a víz alatti világ különösen szép zugait fényképezte a turisták számára. 1985 tavaszán, miután újból leereszkedett a fenékre egy új helyen, váratlanul látta, hogy valamiféle kőzettömeg felemelkedik és meglehetősen messzire terjed. Megdöbbent Kihacharo rájött, hogy előtte valami rendkívüli tárgy van, amely komoly tanulmányozást igényel, és erről beszámolt a hivatalos hatóságoknak és a sajtónak. Újságok és magazinok kezdték kinyomtatni ezeket a híreket, és különböző módon értelmezték ennek a titokzatos víz alatti szerkezetnek a megjelenését. Ettől a pillanattól kezdődött a sziget körüli vizekben elhelyezkedő összes objektum részletes felmérése, amely a tudományos régészet szenzációjává vált.
[tp_calendar_widget origin = MOW destination = TYO responsive = true subid = ”jonagunivyaponii”]
A víz alatti piramisok leírása
Az első tanulmányokból kiderült, hogy a kőből készült tárgyak hatalmas területet foglalnak el szinte a sziget teljes déli partja körül. A központi szerkezet egy emlékműnek nevezett kőmasszívum, amely meglehetősen összetett szerkezet, amelynek alapja egy 200 méter hosszú, 150 méter széles és 25 méter magas magas emelvény. Sík teraszok vannak rajta, amelyek hatalmas lépcsőkkel ereszkednek le . Ennek a szerkezetnek az architektúrája hasonlít az ősi inkák piramisaira, megerősítve a víz alatti város mesterséges eredetének hipotézisét, ahogy a furcsa tárgyat később nevezték.
Ez a név nem véletlen, mert a folyamatos felmérések során egy hatalmas sziklakőből és egy útról álló kőkerítést fedeztek fel, amely körülvette a város emlékművét. Masaaki Kimura, az okinawai Ryukyus Egyetem geológiai professzora, aki évek óta tanulmányozza a víz alatti várost, megállapította, hogy az eredeti kerítés egy része mészkő darabokból készült, amelyeket itt soha nem találtak. Ez a megfigyelés lehetővé tette számára annak kijelentését, hogy a mészkövet más helyekről hozták ide, kifejezetten építkezés céljából.
Számos bizonyítékot idézett a kőpiramisok mesterséges kialakulására is: kerek lyukak akár 2 méter mélyre, dísznyomok a sziklakövek geometriai alakjairól, szoborképek maradványai faragásnyomokkal, sőt Kimura szerint nyomok is továbbra is rejtély, és a víz alatti óriások felépítését szintén nehéz megmagyarázni. A szerkezetek helyes tiszta élei, a lépcsők helyének szigorú szimmetriája is a tárgyak ember által előidézett eredetéről tanúskodik, ezért most a tudósok magyarázatot keresnek arra, hogy miért és mennyi ideig vannak a víz alatt.
A víz alatti építmények másik kutatója, Shoch nem zárja ki, hogy az alap lehet egy természetes kő képződmény, amelyet az ókori emberek egy város építésének helyszínéül használnak. Eleinte teljesen kizárta az emberek részvételét a víz alatti emlékmű kialakításában, de a japán professzor által bemutatott tények hatására meggondolta magát.
Bizonyíték az emberi részvételről a piramisok létrehozásában
Az expedíciók során olyan felfedezéseket fedeztek fel, amelyek megerősítik Kimura elméletét a víz alatti piramisok mesterséges eredetéről. 15 méter mélységben találtak egy kőből faragott szobrot, amelyen az Egyiptomi Szfinxéhez hasonló hosszú karok láthatók; fejdísz. A professzor szerint a szobor hasonlít Okinawa ősi királyának szobrához.
A peron körül lebegő búvárok az ősi hieroglifákhoz hasonló faragásokat láttak a sziklákon; dombornyomott állatok képei. A kutatók felfedezték az egyiptomi betűkre emlékeztető kőtáblákat, amelyekre szimbólumok vannak felírva, amelyeket még nem sikerült megfejteni. A tudósok úgy vélik, hogy ezek a táblázatok történelmi információkat tartalmaznak egy esetleg elsüllyedt városról. Kimura a víz alatti romok sokéves tanulmányozása lehetővé tette számos hasonlóság megállapítását a szárazföldi ősi feltárásokkal: a víz alatti emelvény félköríves boltozata pontosan megfelel az ókori Nakagusuku kastély bejáratának, amely a császári Ryukyu dinasztiához tartozott. az okinavai ásatások során.
Kimura professzor bizonyítékai
Számításai szerint ezek a víz alatti építmények több mint 5000 évesek, és a professzor továbbra is azzal érvel, hogy a talált tárgyak egy ősi város maradványai, egy egész épületegyüttes, beleértve a szobrokat, a kastélyokat, a stadiont, amelyeket út köt össze infrastruktúra. Ahogy a kíváncsi tudós úgy véli, minden tárgyat elöntött egy katasztrofális földrengés, amikor a földkéregben hatalmas változások következtek be, óriási szökőár keletkezett, amelynek hullámai temették az ősi struktúrákat. Verziójának alátámasztásaként a víz alatti barlangok cseppköveit és sztalagmitjait vizsgálta, amelyek hosszú ideig csak a felszíni térben képződhetnek.
Arra a következtetésre jut, hogy koruk 5000 év, és elsüllyedtek az emberi kéz alkotását jelentő kőszerkezetekkel együtt. Eddig senki sem tud egyértelmű következtetést levonni, a víz alatti piramisok rejtélye pedig sokáig izgatja a kutatók elméjét és fantáziáját.
Egy másik érdekes hely Japánban: Gankajima egy szellemsziget.
