Cím: Peterhof, Alsó Park
Koordináták: KH 59 ° 53'03,0 "É 29 ° 55'00,6"
Tartalom:
Két festői szökőkút díszíti a tágas teret az Alsó Park keleti részén. Mivel a Peterhof hatalmas vízágyúi úgy néznek ki, mint az olasz főváros Szent Péter-székesegyháza előtti szökőkutak, ezeket "római" -nak hívják.
Kilátás a szökőkutakra a Sakk-hegy kaszkádjáról
A szökőkutak története
Két szökőkút 1939-ben épült, amikor Peterhofnak már sok más „vízi extravaganciája” volt. Johann Blank és Ivan Davydov építészek részt vettek az új vízágyúk tervezésében, a szökőkutak csöveit pedig tapasztalt hidraulikus mérnök, Paul Sualem felügyelete mellett rakták le. Eleinte vizet engedtek ide a hegyen ásott kis tározóból. A sugárhajtók azonban nem voltak elég erősek, ezért a Vörös-tóból új vezetéket vezettek a vízágyúkhoz. Abszolút szimmetrikus szökőkutakat építettek fából, és ólomlemezekkel burkolták, a hozzájuk tartozó medencéket pedig Pudot mésztufa és Putilovsky homokkőből építették.
A fa részek gyorsan leromlottak, ezért 1763-ban Francesco Bartolomeo Rastrelli javasolta azok újjáépítését és tartósabb kő talapzaton történő felszerelését. Annak érdekében, hogy a fából készült vízágyúk hasonlítsanak a márványra, "kővé" festették őket. Ezenkívül a párosított szökőkutakat Shakhmatnaya Gorától északra 8 m-re mozgatták, és a Berezovaya sikátor tengelyére helyezték, amely összeköti a Shakhmatnaya Gora kaszkád terét a Marly palotakomplexummal.
Kilátás a szökőkutakra a Berezovaya sikátorból
A szökőkutak rekonstrukciója ezzel nem ért véget. A 18. század végén, a Peterhof főépítésze, Franz Petrovich Bauer felügyelete alatt a párosított szökőkutak téglából és gránitból készültek, márvánnyal szembesültek, a régi fa részeket pedig ólomra cserélték.
A Nagy Honvédő Háború idején Szentpétervár külterülete a német megszállás övezetében volt. Körülbelül két évig a nácik uralkodtak itt, és amikor a terület felszabadult, a Peterhof szinte minden szökőkútja megsemmisült. A római szökőkutaknál a csővezetékeket felrobbantották, a márvány burkolatokat és a kőmedencéket megcsonkították.
Peterhofban az elveszettek helyreállítását hosszú évekig végezték. A római kút azonban az elsők között állt helyre. A közönség már 1949-ben megcsodálhatta a magas sugárhajtókat.
Szökőkutak ma
A párosított vízágyúkat kétszintű szökőkutakként tervezték meg, amelyek a 17. és 18. században hagyományosak, és sekély medencék közepén vannak felszerelve. A vízágyúk alsó része márvány talapzata, gazdagon díszítve aranyozott szempillaspirálokkal, virágfüzérekkel, fésűkagylókkal, kagylókkal és babérkoszorúkkal. A szökőkútdíszek rajzait 1817-ben a híres monumentális szobrász, Ivan Petrovich Martos készítette.
Az emelvények felett két lapított kőtál található. A felső tál közepétől egy erőteljes sugár rohan felfelé, 10 m magasságot elérve. Amikor a víz leesik, a kőtálak széleihez tör. A medencék felszínére lefolyva a vízsugarak gyönyörű habzó függönyöket hoznak létre, amelyek mögött aranyozott díszek láthatók.
A párosított szökőkutaktól délre festői virágparterek láthatók. A 18. században legyőzte őket a holland Bernhard (Borisz Ivanovics) Fock. A tehetséges mester az orosz udvarban szolgált, és hosszú évekig a Peterhof főkertészeként szolgált. A virágágyások a kerti ösvények alatt vannak elrendezve, alakjuk pontosan megegyezik a szökőkútmedencék alakjával. Ezt a pázsitfajtát "bulengreen" -nek hívják.
Kilátás az egyik szökőkútra
A medencéket terrakotta színű sétálóutak veszik körül. Kis padok vannak körülöttük. Az alsó park látogatói mindig leülhetnek, és pihenés közben megcsodálhatják a szökőkutak zuhatagát. A virágok mellett a gyepeket szépen kivágott piramis alakú tuja díszíti. Északi oldalról pedig az árnyékos park fái közel kerülnek a szökőkút-komplexumhoz.
A római szökőkutak az Alsó parkban találhatók. A palota és a parkegyüttes ezen része a turisták számára 9.00 és 21.00 óra között áll rendelkezésre, ünnepnapokon pedig 20.00 óráig. Az Alsó parkba való belépéshez jegyet kell vásárolnia. Nyáron a szökőkutakban a víz minden nap 10.00 és 20.45 között folyik.
